Belül égek..

Belül égek..

Belül égek szívem féltem,
S Indulni nem merek,
Ablakomon kilesve,
Látom az utcán sok emberek,
Jönnek mennek szürke életüket élve,
S közben én meg csak apró pontot keresek...

Belül égek és mindig is féltem,
Hogy az embernek nevezett már tárgyak,
Mit ha kinézek s látom őket,
Mióta lettek haszontalan ipar cikkek,
Mikben hinni és kikkel együtt élni,
Már felesleges és nem szabad..

Belül égek és remélek,
Valaha egyszer csak kiszabadul a lelkem,
S egy olyan világba csöppenek mi még él,
És minek van még tükörképe a vízen,
Hol van még társ és szerelem,
És van igaz hittek teli érzelem..

Gyere át..

Gyere át..

Gyere át a hídon értem,
Ott ahol régen éltem,
S hol együtt játszottunk,
s hol melletted sosem féltem,
Gyere át...

Gyere át a hídon értem,
S betartom mit régen ígértem,
S mit feledésből felidézve,
Mindig is  veled reméltem,
Gyere át...

Gyere át a hídon értem,
S kezem kezedbe már értem,
Mit elvesztettem rég,
Szívedben újra meglelem,
Gyere át...

Gyere át a hídon értem,
S a falat bontsd le kértem,
Hogy ne feledd soha mit éltem,
Mind téged kér,
Gyere át..

Este van este van..

este van este van.......

 

este van este van,
messze még a hajnal,
csendes a világ,
s nem küzd most a végtelen zajjal...

 

este van este van,
s kinézek ablakomon,
s látlak téged messze igaz,
a legfényesebb csillagomon..

 

este van este van,
de szívemben ott a fény,
mely utat mutat majd,
míg él bennünk a remény..

 

este van este van,
bárcsak melletted ülnék én,
egy naplementés tóparton,
s szívem ott szívedhez ér..

 

este van este van,
és lehullt egy elsárgult fa levél,
de te messze vagy tőlem,
de itt élsz belül szívem fejtekén..

 

 

 

 

Bár csak holló lennék..

Holló lennék..

 

bár csak lennék Holló,
és árnyak közt élnék,
sötét sírok közt,
vígan éldegélnék...

 

bár csak lennék Holló,
és a fellegekben szállnék,
lesném a romló világot,
és hullákból zabálnék..

 

bár csak lennék holló,
feketén fehéren látnék,
elkorcsosult világban élve,
soha le nem szállnék..

 

de nem vagyok holló,
csak egy elveszett halandó,
porba taposva élek,

mint egy szellemi haldokló..

Van nekem egy motorom..

Van nekem egy motorom,
Vele van egy sajátos modorom,
S alattam a 2 kerékkel,
Járva róva az utakat,
Magam végre szabadnak érzem...

Elhúz mellettem a táj,
Fülembe dallamot süvít a szél,
S én kis kedvencem alattam duruzsolva,
Mutatja nekem hogy élek,
És hogy bárhová eljuthatok vele,
Bármi legyen is a cél..

Elhagyom a várost két keréken,
S csak az út van a motorom és én,
Néha duda hallatszik valaki épp előz,
Elengedem magam mellet had menjen,
Mert nekem nem a száguldás az ami fontos,
Hanem a két keréken okozott szabadság élmény..

Akárki bármit is mond,
Motorosnak lenni mindennel felér,
Lehet hogy másnak egy kutya vagy macska az,
Mi család tagként elfér,
Nekem csak ő van ki saját vállán cipel két keréken,
És ez nekem éppen  ugyan olyan jó és elég..

Harc az idővel..

Harc az idővel..

Ülök egy tó partján,
Körülöttem lehulló fa levelek hevernek,
Nem kíméli az időt a természet,
És ezzel jelzi az idő múlását is az embernek..

Szép a naplemente,
Fénye megcsillan a tó vízének felszínén,
S rezzenések hallatszanak a fa levelek közt,
Mi nem más mint csak egy kis mezei egér..

Új külsőbe öltözött a táj,
Felvette őszi legszebb ruháját,
Biztos idő béli bálba indul,
S ezzel fejti ki kedves sármját..

Néha szél kerekedik,
Mint mikor a múlt harcol az idővel,
S majd elcsendesedik,
És éj leszálltával elszenderül..

Minden ember megértésre vágyik..

Most ez kivételesen nem vers, csak egy elgondolás.
Ezért olvasóim elnézését kérem .
Mai világ beteg, és van benne sok beteg ember.
És egy fogyatékosság vagy rokkantság még nem tesz nem emberré.
Nem kellene az embereknek közönnyel teliként viselkedve elborzadni és távolságot tartani mert valaki más mint ő.
Egy beteg is lehet ember, szeretheti hazáját, szeret élni ott ahol született, lehetnek érzései, gondolatai, és álmai.
Ne feledjük el, bárki kerülhet ő maga vagy más szerette hasonló helyzetbe.