Egy lovag...

Egy lovag...

volt egyszer egy lovag,
kinek fényes a páncélja,
elindult a hosszú úton,
hogy a világot meghódítsa....

ment ment hosszan mendegélt,
s kereste reményekkel teli célját,
teltek napok és hetek,
s nem találta meg sem célját sem élete párját...

elmúltak napok és évek,
s eljutott egy bejre,
mit remény kertjének hívtak,
s belépve nem érezte hogy el volt veszve..

átlátott a rosszon bún bánaton,
s meglátta mi is a jó az életben,
s új értelmet talált,
hogy hinni és bízni mégis jó lehessen..

nézte a fa tövéből,
a szép naplementét,
s várta tovább,
lassan megérkező kedvesét..

eljött az a nap,
mibe reményt s időt fektetett,
s eljött hát az a lány,
kit szíve szeretett..

átölelte szorosan,
s el sem akarta engedni,
mézédes csókjával,
boldoggá akarta tenni..

de jöttek a sötét fellegek,
s eltakarták a napot,
s minden mi idáig forró s meleg érzés volt,
hirtelen szívében befagyott..eltűnt a kedves lány,
a lovag meg szomorúan tova ballagott,
keresett tovább reménnyel teli szívvel,s várta az új napot..