Hosszú az út min végig mész,
Messze a híd vége mire átérsz,
Mégis hiszel benne rendületlenül,
Hogy a célért mindent megér..
Ábrándokat kergetve szaladsz,
Űzöd mint megveszett vadat magad elölt,
S sokszor esel a reménytelenség fogságéba miatta,
S veted fel magadnak az örök kérdést,
De miért?
Állsz csak az esőben mint ki könnyeit el engedte,
Előre nézve és gondtól terhelten megmeredve,
S majd idővel rájössz mennyire értelmetlen,
Mert sosincs az életed örökre elveszve,
Hisz előtted az élet élj vele..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése