Mond MIÉRT?

Csak megyek az úton,
S nézek magam elé,
Látva ezernyi ember arcát,
Látva mily elkeseredett mind,
És látva ezt belül mélyen fáj..

Telnek napok és évek,
Jön tavasz nyár ősz és tél,
Az arcok még mindig azok,
S kérdezem hangosan lelkemben,
Hogy mivel érdemelték ki és MIÉRT?..

Látva hajléktalanná váló reménytelenséget,
Éhség ellen küzdő sorban álló gyerekeket,
Felfogni nem tudom milyen világ az,Mi mind ezt okozhatja,
És ezt okozva mindent megtehet...

Ballagok az éjszakában s nézem,
Padokon alvó emberek,
Családjaiktól távol kisemmizve,
S nem keresi őket senki sem már,
Mond MIÉRT? és ez mind hová vezet..